A 2024-es felújításról...

Tábla a Petőfi Múzeum falán

PETŐFI SÁNDOR

itt járt iskolába 1835/6–1837/8.

Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympi tüzét a

Legszeretőbb költő, a haza Tyrtaeusa.

Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi, szegény bár:

Kincse e lángemlék, átragyog ifjaira.

Emelte a kegyelet 1875. május 26.

Aszód Város Önkormányzata a napokban hírül adta, hogy megkezdődött a Petőfi Múzeum műemléki felújítása és az új fogadóépület építése. Pontosan három évtizede várjuk mi múzeumi munkatársak, s várják az aszódi és környékbeli múzeumbarátok ezt a pillanatot.

Egy rövid múzeum- és épülettörténettel szeretném bemutatni azt a folyamatot, amelyet mi, kiváló elődeink munkásságát folytatva, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és Aszód Város Önkormányzata által lehetővé téve, egy jelentékeny lépéssel tovább fejlesztünk.

Jelenleg a Petőfi Múzeumot három különálló épület alkotja.

A főépület, azaz az egykori scola latina, majd algimnázium, végül internátus épülete az államosításig szolgálta az oktatást. Az iskola épülete az evangélikus egyház és a Podmaniczky család anyagi áldozatvállalásával 1769-71-ben létesült. A XVIII. századi falakra 1871-72-ben emeletet építettek. A második világháborút követően az épületben tizenhárom lakást alakítottak ki. Az épület bejárata melletti falon áll az a márványtábla, amelyen az idézett Csengey Gusztáv epigramma áll.

Az utóbbi évtizedekben galériaként használt épületet a Millennium évében (1896) rajzterem céljára építették. A háború után egy időben ifjúsági klubként működött, majd 1983-ig katonai raktár volt.

A fölső traktus központi épülete 1875-ben épült az iskola tápintézete, azaz menzája részére. Mi ezt az emeletes épületet Alumneumnak nevezzük. E központi épülethez a XX. század elején mindkét irányba földszintes szárnyakat toldottak. Ezek az élelmezéshez szükséges raktárak illetve tanári lakások céljára létesültek. A háború után az egész épületszárnyban lakásokat alakítottak ki. Az emeleti szobát, a sokak által nagyon szeretett Szontágh lépcsőn működő iskola használta.

Az ötvenes évek második felében az Aszódi Járási Tanács múzeum alapítását határozta el. A szándékot tett követte, s a főépület két földszinti termében 1958-ban megnyílt a járási tájmúzeum. A Járási és az Aszódi Nagyközségi Tanács az épületegyüttesben lakóknak folyamatosan a település más helyszínein biztosított otthont, így 1991-re mind a tizenhárom család kiköltözött, s az épület fokozatosan a Múzeum használatába került.

A rendszerváltozás után, Pest Megye Önkormányzata anyagi támogatásával a fölső taraktus földszintjét múzeumi céloknak megfelelően alakították át, s az épület tetőterét beépítették. Ebben az évben, 1993-ban leverték a főépület lábazatáról a vakolatot, hogy a fal ne vizesedjen tovább. A megyei tervek szerint folytatódott volna a főépület műemléki helyreállítása, amely az 1994-es választásokat követően lekerült a napirendről.

A három évtizede lebegő álom, ilyen előzmények után indul el a megvalósulás útján. A közel három esztendeje tartó előkészítő munka során a következő komplex megoldásban gondolkodtak a projekt résztvevői.

Az NKA-tól elnyert pénzt (500 millió Ft) műemléki rekonstrukcióra és épületbővítésre, valamint egy új állandó kiállítás megrendezésére (80 millió Ft) használhatjuk. A tervezés során négy alapvető cél megvalósítása élvezett elsőbbséget.

Egyrészt nincs a múzeumnak olyan fogadótere, ahová egy iskolai osztály vagy egy buszos kirándulócsoport kényelmesen beférne, ezért szükségesnek mondtuk ki egy ilyen jellegű tér kialakítását.

Másrészt a kornak megfelelő higiéniás mosdóhelyiségekkel sem rendelkezünk, éppen ezért a másik megvalósítandó cél a korszerű, előírásoknak megfelelő mosdók létrehozása volt.

A harmadik és negyedik alapvető cél összefonódott egymással. A szakértői bejárások során kiderült, hogy az 1984-től használt belső lépcső elbontandó, s ugyanoda szabályszerűen, szabványszerűen nem építhető vissza. A tervezés során többféle megoldás született, amelyek belső feljutást biztosítottak volna az emeletre. Ezeket azonban a múzeumi kollektíva, több okra hivatkozva, nem fogadott el. Legfontosabb érvünk, miután az épület műemlék, az volt, hogy az eredeti XVIII. századi földszinti teremstruktúrát tartsuk meg. Az emelet ráépítésekor az oda történő feljutás külső lépcsőn történt, így történelmileg is igazolva érezzük az álláspontunk helyességét. A másik érvünk az volt, hogy a negyedik célként megjelölt kiállítói tér növelése helyett, a belső lépcsővel, éppen az ellenkezőjét értük volna el. Ebből kifolyólag egy külső lépcsőház megvalósításában állapodtak meg a projekt résztvevői, így az AIKI, a Polgármesteri Hivatal munkatársai, illetve a tervező mérnök csapat szakemberei. Munkánkat két kijelölt országosan elismert mérnök és a projekt muzeológus mentora is segítette, s mindegyik célunk megvalósítását támogatta.

Volt az elmúlt évtizedek múzeumi kollektíváinak két régi terve. A főépület tetőterét szerettük volna múzeumpedagógiai színtérnek kialakítani, ahol a foglalkozások mellett, kisebb tudományos programok megvalósítására is lehetőség lehetett volna. Hasonlóképpen szerettük volna beépíteni a galéria tetőterét, ahol néhány szobát s egy fürdőszobát képzeltünk el, amelyet a városba hivatalosan érkező vendégek rendelkezésére lehetett volna bocsátani. Az egyeztetések során mentoraink tanácsára lemondtunk e két tervünkről. Egyrészt a megnyerhető szűkösnek nevezhető hasznos alapterület, másrészt, ami nyomósabb ok volt, a magas költségek miatt. Erre azért volt mindenképpen szükség, mert az eredeti meghívásos pályázati összegből (680 millió Ft), idő közben, 180 millió forintot indoklás nélkül visszavontak.

Miután letisztult a terv, az Országos Tervtanács elé a következőket tártuk. A főépület műemléki rekonstrukciója, a galéria épületének statikai megerősítése, a két terem egybenyitása és felújítása, e két épület közé egy fogadótér kialakítása, amelyben helyet kapnak a mosdóhelyiségek, s amely átjárást biztosít a főépület és a galéria között. A tér rendezése, a kút áthelyezése (a múzeum területén, de egyelőre bizonytalan helyszínen) valamint a jelenlegi atmoszféra megőrzése. Az Országos Tervtanács támogatta céljaink megvalósítását.

Itt érdemes kitérnünk a kút sorsára. Az 1770-es datálású kutat az egyik Prónay báró, az 1940-es évek elején hozatta Acsára, s állíttatta fel a kastélyuk alatti területen. Az államosítást követően a kastély környéki részeket telkesítették, így a kút egy acsai család kertjében találta magát, ahol egyre inkább akadállyá vált. A területi felügyeletet akkor a Petőfi Múzeum látta el, s a hivatalos szervekkel egyeztetve a kutat 1979-ben, megmentve az elbontástól és az ezt követő megsemmisüléstől, közös akarattal áthelyezték a múzeumhoz, amelyet 1981-ben fel is állítottak. 2008-ban kérte vissza először Acsa polgármestere, 2023-ban másodszor. Aszód Város Önkormányzata méltányolta a Podmaniczky és Prónay bárók rokonságára és barátságára épülő, mondhatni testvértelepülés kérését. Miután a kút az építendő összekötő épület leendő bejáratánál áll, szét kell bontani. Ez lehetőséget biztosít a szakembereknek, hogy pontos méreteket vegyenek a kút elemeiről, s ennek alapján elkészíthető a kút hiteles másolata. Ezt a másolatot egy arra megfelelő helyen fel lehet majd állítani Acsán. 2008-ban a múzeum akkori munkatársai ugyanezt a javaslatot tették a kérvényezőnek, miután már akkor is köztudott volt, hogy a kút igen csak az aszódiak szívéhez nőtt. Jelenleg itt tart az ügy. A múzeum megtette, amiért egy múzeumot létrehoznak, megmentette, majd megőrizte az értéket.

Mindeközben zajlottak az országos és nemzetközi események. Mind az anyagárak, mind a munkadíjak jelentősen megnőttek. Annak ellenére, hogy elszenvedői vagyunk, ennek a globális feladatnak a megoldása nem a mi tisztünk, éppen ezért mi, a projekt résztvevői a múzeummal kapcsolatos feladatokra koncentráltunk. Így elkészültek a kiviteli tervek és a tervezői költségbecslés, ami újabb több, nehéz tízmilliós költéscsökkentő megoldásokat követelt tőlünk. Lecsupaszítottuk a tervet, amennyire csak lehetett, csökkentettük a köztes épület alapterületét, a galéria esetében csak a statikai megerősítést hagytuk a tervekben, elhagytuk a múzeum előtti tér eredetileg tervezett átalakítását, illetve egyéb más kisebb változtatások mellett a felhasznált anyagok minőségét mérsékeltük. Megtettünk minden lehetségest, ami az elfogadhatóság határán belül van, de sajnos, ez sem volt elegendő.

A projektben egyszer volt módunk határidő módosítást kérni, amit megkaptunk. A kérés azért vált szükségesé, mert a pályázati pénz lényegesen, több hónappal később érkezett meg az AIKI számlájára, mint azt előre beígérték, s amelyhez igazították a projekt befejezési dátumát. (Nyilvánvaló dolog, hogy amíg nincs itt a pénz, nem kezdhettünk hozzá a munkához.) Újabb módosítást nem lehetett kérni, amit megpróbáltunk, hasztalan. A projektet építéssel, kiállítás rendezéssel, átadással együtt 2024. december végéig be kell fejezni.

Hiányzott 120 millió forint. Ezt az összeget kérte az AIKI Aszód Város Önkormányzata Képviselő-testületétől. (Hangsúlyozni szükséges, ha nem vonják vissza a beígért pénz 25%-át az eredeti elképzelést tudtuk volna megvalósítani.) Két lehetőség előtt állt a Képviselő-testület. Az egyik, hogy megadja a támogatást. A másik, hogy nem. A képviselők 5:4 arányban a projekt megvalósítása mellett voksoltak, így folytatódhatott a munka.

A nagy kérdés az, mi történt volna, ha a képviselők többsége nem támogatja a kért összeg megadását. Egyrészt ekkor is ki kellett volna fizetni a tervezést, a közbeszerzőt etc., ami a felkészülés ideje alatti egyéb költségekkel együtt, közel járt a 40 millió forinthoz. Fölmerült egy csökkentett műszaki tartalmú terv megvalósítása is, ami a projekt újrakezdését jelentette volna. A megváltoztatott tartalommal egyeztetni kellett volna az NKA-val és a kijelölt mentorral. Meg kellett volna pályáztatni a tervezést, le kellett volna bonyolítani a tervező kiválasztására a közbeszerzést, a kész terveket újra egyeztetni kellett volna az Országos Tervtanáccsal, majd ezt követően lehetett volna kiírni a kivitelezésre a közbeszerzést. Ez azt jelentette volna, hogy újabb féléves csúszással kellett volna számolni, azaz a projektet fizikailag nem lehetett volna határidőre befejezni. Ebben az esetben az elköltött pénzen kívül vissza kellett volna utalni az elnyert összeg maradékát, ami a kiállításra elnyert összeggel együtt kb. 540 millió forint.

A közel hároméves munka után, ebben az esetben a következő "eredményt" tudtuk volna felmutatni. Elköltöttünk kb. 40 millió forintot. Lebontottuk a Galga mente című állandó kiállítást, szétszereltük a kiállítási installációt, lebontottuk a galéria kisraktárában a "galériás" polcrendszert, átalakítottuk a raktárainkat, irodákat, vendégszobát szüntettünk meg, polcokat építettünk, s felhordtunk minden kiállításban, galériában lévő tárgyat a fölső épületbe, hogy az építkezés megkezdésekor egy üres területet tudjunk átadni a kivitelezőnek. Mindezért egy csapat (AIKI, Polgármesteri Hivatal, Városüzemeltetés, mentorok, tervezők, segítők) közel három esztendőn keresztül elég szigorú határidőket betartva célirányosan, a megvalósításon dolgoztak.

Ki kell hangsúlyozni, hogy ha lehetőséget kaptunk volna határidő módosításra, azokat az alapvető célokat, amelyeket megfogalmaztunk a pályázatunkban, s amelyeket kimunkáltunk az elmúlt időszakban, az önkormányzati támogatás nélkül közel sem tudtuk volna megvalósítani, azaz egy elavult helyzetet konzerváltunk volna, meglátásom szerint több évtizedre.

Végezetül, nézzünk egy kicsit szélesebb homloktérrel a helyzetre!

Három generációnak kellett volna a szemébe nézzünk abban az esetben, ha nem teszi hozzá a Képviselő-testület a hiányzó összeget.

Mindazoknak, akik már javarészt nincsenek közöttünk, de emlékük, szellemük meghatározza jelenünket, akik munkásságukkal létrehozták, majd immár közel 250 esztendeje táplálják és életben tartják a tüzet az aszódi művelődés ezen színterén.

Mindazoknak, akik alig várják, hogy újra megnyíljon a Petőfi Múzeum, mert az életük része, s szeretnék, hogy a későbbiekben is az maradjon.

Nem utolsó sorban pedig mindazoknak, akik utánunk következnek és joggal hánynák a szemünkre azt, hogy egy ekkora lehetőséget úgy hagytunk volna veszni, hogy módunkban állt megvalósítani.

Nagy a felelőssége mindazoknak, akik Aszód történetének az egyik legnagyobb beruházását végzik. Ehhez a mértékhez a Podmaniczky család kastély építése, az evangélikusok, a katolikusok és a zsidók templom építése, a Javítóintézet országos beruházása, a laktanyák országos megépítése és fejlesztése, a Lakótelep (IMI, Magyar Néphadsereg) szintén országos finanszírozású felépítése, a Petőfi Gimnázium és az Evangélikus Gimnázium létrehozása hasonlítható.

Miről is híres Aszód? Hát ezek az épületek és intézmények, köztük az aszódi Petőfi Múzeum tette s teszi híressé szeretett városunkat. De ha mindez nem is lenne, csak azt mondhatnánk el, hogy városunkban tanult három esztendőn keresztül Petőfi Sándor, a világon a leghíresebb magyar költő, már csak ezért is kötelességünk tovább vinni a lángot.

Asztalos Tamás

2000-től napjainkig

A 2000-es évek első évtizedében a megyei hálózat átszervezésekor, muzeális gyűjtemény és kiállítóhely besorolást kapott, amellyel párhuzamosan a Múzeum folyamatosan veszített a fényéből. Megmentő reménysugárnak tűnt a 2012-es esztendő, amikor a Múzeumot a fenntartó Pest Megyei Önkormányzat, az országos trendet követve, működtetésre átadta Aszód Város Önkormányzatának, s a Magyar Állam a fenntartáshoz komoly mértékben hozzájárult. A Múzeum átvételét követően, 2012-ben, a város önkormányzata létrehozta az Aszód Városi Kulturális Központot, amelyben helyet kapott a Városi Könyvtár, a Múzeum és mint művelődési szintér, a korábban Tiszti Klubként működött épület. 2019-ben a város önkormányzata, a minisztériumi rendelkezés értelmében átnevezte az AVKK-t, amelynek ma Aszódi Integrált Kulturális Intézmény a neve

Múzeum

A kezdetek

Az Aszódi Petőfi Múzeum 1958. május 11-én, Petőfi egykori iskolája épületében, mint az Aszódi Járás Petőfi Múzeuma nyitotta meg kapuját. 1962-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága megszervezését követően a megyei hálózat tagjává vált, s mint tájmúzeum működött több, mint négy évtizeden keresztül. A Petőfi Múzeum virágkorának számító időszakban a régészeti, néprajzi és a helytörténeti értékek tekintetében szakmai felügyelete alá tartozott a Galga mente kistáj tizenkilenc települése és öt falumúzeuma. A Múzeum az 1958-as két termes kiállítóhelyből 1994-re múzeumi komplexummá gyarapodott.

Az aszódi múzeum tudományos digitális tára a szövegre kattintva elérhető:

Tudományos Digitális Tár

Kutatóknak

A múzeum gyűjteményi egységei helyben kutathatók. A kutatáshoz kérjük töltse le az alábbi űrlapot és kitöltve adja le a kollégáknak személyesen, vagy e-mailben a muzeum@kulturaaszod.hu-ra.